Shaft (2019) – Kritika. Főleg Samuel L. Jackson miatt érdemes megnézni a filmet

Shaftet legutóbb 2000-ben láthattuk képernyőn, amikor Samuel L. Jackson és Christian Bale nézett egymással farkasszemet. Az egész film cool volt, jó zenékkel, vagány karakterekkel. 2019-ben érkezett el a folytatás. Szerencsére a főszereplő megmaradt. 

A 2000-ben bemutatt Shaft nekem nagyon tetszett. Akkoriban Samuel L. Jacksonnak jobb filmjei voltak, és akkor kezdett befutni egy bizonyos Christian Bale, akit az Amerikai pszichoban már imádtam. 

A folytatásra egészen máig várni kellett. Érdekesség, hogy a nem is olyan rég az USA-ban bemutatott filmet már szinkronosan lehetett megnézni a Netflixen. Két héttel a premier után. A Tim Story által vászonra álmodott film nemzetközi közvetítési jogát ugyanis a Netflix birtokolja. Éppen ezért a magyar mozikban nem is vetítették.

A Shaft egyébként az 1970-es években indult “hódító útjára”, ekkor Richard Roundtree vállalta a főszerepet, és ő alapozta meg a fekete cool nyomozó stílusát. 

1180_550_5

A sztori rém egyszerű: Shaftet jó pár évvel ezelőtt faképnél hagyta a barátnője, aki magával vitte a kisfiát is. A nyomozó régen nem látta őket, de amikor a gyerek felnő, bajba kerül, és kihez is fordulna, mint a jó öreg faterhoz. 

Nagyjából ebben ki is merül az egész történet, hiszen a nyomozás teljesen mellékes és izgalommentes; a főszerepet a lazaság, a káromkodás és persze az apa-fia konfliktus kapja, amely a két karakter különbözőségén alapszik. Ez azonban mérsékelten vicces, néha jó poénok sülnek el belőle, néha inkább feszengünk a székben, és várjuk a következő “motherfuckert”. 

Nem árulok zsákbamacskát, ha leírom: az egész filmet Samul L. Jackson viszi a hátán, egyszerűen ezt a szerepet rá szabták. Extra laza, régimódi, szélen repertoárral káromkodik, és tudjuk, hogy ha ő megjelenik, akkor minden rendben lesz. A történet csak azért kell, hogy ő parádézhasson, és látszik rajta, hogy élvezi játszani ezt a karaktert. 

A végén már három generációnyi John Shaft küzd a rosszak ellen, kifejezetten piros pont, hogy Richard Roundtree is beszállt a folytatásba, igaz nem sok szerep jut neki.

A 2019-es Shaft nem lett egy klasszikus, sőt a 2000-es szintjét sem üti meg, egy nyári estén azonban tökéletes kikapcsolódás. Vannak benne jó poénok, lövöldözés, káromkodás, és egészen sok lazaság, mellette pedig dübörög a jól megszokott utánozhatatlan zene. A fő probléma talán, hogy az előző Shafthez képest túl sok lett a poénkodás, a keménység eltűnt, így az egészet nem lehet komolyan venni. Néha egy gyenge vígjáték szaga van a filmnek. 

shaft_kritika_promotions.hu

A filmnek tökéletes teret ad a Netflix. Többször írtam már, és fenntartom azt, hogy a streamszolgáltató egyelőre adós a jó filmekkel. A sorozatai elképesztően jók, de a film terén van még mit fejlődnie. A Shaft szerintem mozifilmnek gyenge, de Netflix-filmnek tökéletes lett. Leülünk a haverokkal, esetleg családdal a tévé elé, elindítjuk, megnézzük, és elfelejtjük, és ezért nem fizettünk extrán. Közben azért meg jól érezzük magunkat. 

A film trailere: 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s